Elég nagy esélye van annak, hogy ha valamikor a jövőben szóba kerül a 2014-es év, nem nagyon fog más eszünkbe jutni róla, mint a házfelújítás. Ezzel telt a legtöbb hétvégénk és ekörül forogtak a gondolataink minden hétköznap. Mégis, mielőtt befejezzük ezt az évet, még egyszer végiggondoltuk, hogy mi más volt még, ami szebbé, emlékezetessé (és időnként egyedül elviselhetővé) tette 2014-et. Szerencsére elég sok minden. :)
Ott volt például az a hosszú hétvége, amikor az első házassági évfordulónkat ünnepeltük. Kivettünk egy szobát Pécsen és ott töltöttünk pár ráérős napot. Találkoztunk néhány barátunkkal, együtt vacsoráztunk jobbnál jobb helyeken, kirándultunk a Mecsekben, múzeumokba mentünk, hazafelé pedig megálltunk Mecseknádasdon, a kápolnánál, ahol az esküvőnk volt.
Vagy például az a néhány nap, amit nyaralásnak kiáltottunk ki, leautóztunk Nagyharsányba és ördögkatlanoztunk, nem törődve az esővel, aztán később a hőséggel sem. Találkoztunk egy sor régi és új ismerőssel, boroztunk a hegyen, színdarabokat néztünk ámulva és végteleneket beszélgettünk.
Ősszel a kőművesmunkák mellett mindketten tanulni kezdtünk: Gergő a szakképzést kezdte el, én pedig elvégeztem a dúla alapképzést, azóta pedig már a továbbképzést végzem. Hurrá!
Közben - mert odafenn úgy gondolták, elbírunk még egy kis extrával -, találtunk egy koszos, nyivákoló kismacskát. Hazavittük, és ő lett Borisz. Gyönyörű, fehér, kék szemű, nem hall, és egy igazi rosszcsont. Újra kellett gondolnunk miatta a teljes költözési tervet, és minden egy napnál hosszabb utazásnál a fejünk tetején pörgünk, amióta velünk él, de lassan megtanuljuk kezelni a helyzetet :)
És volt számtalan barátokkal töltött hétvégénk a háznál, ahol az első hónapokban a kertben felállított sátrakban aludtunk hétvégenként, és egészen sokáig csak a kerti csapnál tudtunk mosakodni az egész napos munka után. Ipari mennyiségű szalonna és lecsó készült, jó borokat ittunk pincehidegen, szabadtéri vetítést tartottunk Lázár Ervin-novellákból készült filmekkel és a szőlőtőkék között néztük a csillagokat.
Nagyon munkás év volt, rengeteget tanultunk az építőiparról, a vakolatfajtákról, a csempeszínekről és a bútorbeszerzési helyekről, a barátságokról, a bizalomról, egymásról és talán a legtöbbet magunkról. Soha ilyen hálásak egy év végén sem voltunk még azokért az ajándékokért, amiket év közben kaptunk: mindenféle földi javakért, időért, jó tanácsokért, este is felvett telefonokért, átvállalt feladatokért, mindenki keze munkájáért. Ezt az évet nem egyhamar fogjuk elfelejteni. Innen is köszönjük mindenkinek, aki a részese volt. Boldog új évet mindannyiótoknak!
