A Nap alatt Gyapán

Egy hosszabb kihagyás után újra felvettük a kapcsolatot a gyapai ismerősökkel, barátokkal. Mivel ráérek napközben, reggel elmentem hozzájuk egy kicsit beszélgetni és élvezni a napfényt. Náluk pörög az élet, legalábbis ezen a héten rengeteg minden történik. Sajnáltam, hogy Kicsu nem jöhetett, mert nagyon szép a kert, jó volt beszélgetni és hozzáadni valamit ahhoz az előadáshoz, amit Barna fog tartani az otthonuk fenntarthatóságáról.

Jó kis nap volt. Nyugis, laza és mégis izgalmas.

Fügedesszert +recept

Gergo az elmúlt néhány napot a családjánál töltötte, és családfát kutatott. Egy halom családi fotóval, egy üveg szárított tárkonnyal és egy doboz fügével tért vissza, amivel persze rögtön kezdeni akartam valamit. Átolvastam pár receptet, de mindegyikhez hiányzott egy fontos hozzávaló, vagy túl sokáig tartott volna elkészíteni, így inkább rögtönöztem.

Hozzávalók:
7 db füge
2 ek nádcukor
1 tk vaníliakivonat
2 dl vörösbor
egy szál rozmaring
fél csomag zabkeksz
100 g mascarpone
2 dl tejszín
1 ek méz

A fügéket félbevágjuk, nádcukorba mártjuk és cukros felükkel lefelé egy serpenyőbe pakoljuk, majd megszórjuk még egy evőkanál cukorral. Amikor már kezd karamellizálódni, rálöttyintjük a vaníliakivonatot, kicsit hagyjuk párolódni, majd leöntjük a fügéket a borral, rátépkedjük a rozmaringleveleket, és különösebb piszkálás nélkül, lassú tűzön hagyjuk, hogy a bor sűrű szósszá főjön. Közben felverjük a tejszínt, hozzákeverjük a mascarponét és egy kanál mézet. Egy tál alját körberakjuk zabkeksszel (lehet hagyományos kekszes-vajas alapot is készíteni, de sütni nem fogunk), és eloszlatjuk rajta a tejszínes mascarponét. Amikor a füge is kész, elosztjuk a félszemeket a krémen, és a tetejét meglocsoljuk a serpenyő alján visszamaradt, besűrűsödött borral.

Bár tortaformában készítettem, ez senkit ne tévesszen meg, természetesen nem lehet szeletelni, kanalas édességről van szó.

Az ötletadó receptet flatcatnél találtam.

És megint Duna

Idén augusztusban is elautóztunk néhány barátunkkal a kedvenc dunai táborhelyünkre, tábort vertünk, és ott töltöttünk néhány napot. Szeretem ezeket a hétvégéket, amikor nincs semmi feladatunk, és a napok főzéssel, szalonnasütéssel, strandolással és hosszú beszélgetésekkel telnek.

Sokszor találkozunk ilyen-olyan apropóból, de talán ez a legpihentetőbb valamennyi közös programunk közül. A néhány nap a Duna mellett, amikor a tűz egész nap ég, homokvárakat építünk a parton a gyerekekkel, felváltva olvasgatjuk a közösen összehordott újságokat, versesköteteket, csillaghullást nézünk vagy máglyát rakunk este és annyi gyümölcsöt eszünk, amennyi csak belénk fér.

Most, hogy már hűvösek az esték, különösen szeretem újra meg újra visszanézni ezeket a fotókat, és közben érezni a nyárillatot. Jövőre folytatjuk!

Útszéli clafoutis +recept

Volt körülbelül egy hét augusztus közepén, amikor az utak mentén tömegével nőttek ezek a sárga gyümölcsök. Mirabella, ringló vagy sárgaszilva, fogalmam sincs, sosem tudtam, mi a különbség ezek közt - lehet, hogy mindegyik ugyanaz. A lényeg, hogy egy nap, valahonnan épp hazafelé tartva, megálltunk és szedtünk egy marékkal. Amennyire tudtam, lefejtettem a magról és beledobtam a clafoutis-ba, ami Budapestről betoppanó barátunk, Bagoly doktor érkezésének örömére készült. Recept következik.

Hozzávalók:
4 dkg liszt
4 dkg cukor
2 tojás
2 dl tejszín
8 kocka étcsoki
6-8 db pici szilvácska, félbevágva
1 db őszibarack

A lisztet és a cukrot egy tálba szórjuk, ráütjük a két tojást, csomómentesre keverjük. Hozzáöntjük a tejszínt, egyneműre keverjük. A folyékony masszát elosztjuk 4 db kivajazott szufléformába, vagy bezúdítjuk egy kisebb tortaformába. Beleszórjuk az összetördelt csokit és a gyümölcsdarabokat, és előmelegített sütőbe toljuk (nálam légkeveréses 160 fok). Amikor felemelkedik és elkezd aranybarna színt ölteni a teteje, akkor kell kiszedni, időt nem írok, mert erősen függ a sütőtől is és attól is, hogy milyen formában készül. Na jó, mondjuk 20-25 perc.

Forrón vagy langyosan finom, például fagyival vagy tejszínnel, de magában is. Nekem ez az első és legfontosabb édesség-receptem, mert a gyümölcs nélküli, csak csokis verzióhoz mindig van otthon minden, és (a sütést leszámítva) tényleg öt perc alatt össze lehet rakni. A töltelékek persze szabadon variálhatók. Alaprecept a Stonesoup blogról.